Néhány szó községünkről
Mérk nagyközség, melynek neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a régi magyar nyelvben népszerű Mérk személynév alapján (névadója minden valószínűség szerint Merch, a szatmári németek ispánja lehetett), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a dél-kelet nyírségi csücskében, a román határ mellett fekszik. A településünkről szóló első feljegyzések.
1299-ből valók, melyek egy Miklós nevezetű nagybirtokos tulajdonaként tüntetik fel.
1318-ban I. Károly az Ákos nemzetségtől elvette és a Gut-Keled nagybirtokos Bátori Bereck fia Jánosnak adományozta. Ettől kezdve, az ecsedi vár „tartozékává” vált.
1613 után az erdélyi fejedelmek (Bethlen Gábor, majd Rákóczi György) birtoka. II. Rákóczi Ferenc halála után leánya, Júlia kezével együtt Aspremont gróf része lett, s az ürömben az öröm az, hogy így megmenekült az elkobzástól.
1724-ben az Aspremont családtól Károlyi Sándor megvette, s így 1945-ig a Károlyiak nagykárolyi uradalmának szélét alkotta.
1773-ban a földesúr a magyar jobbágyok helyett németeket telepített be, de a németek mellett az oroszok is megtalálhatóak voltak a községben.
1776-ban az uradalmi összesítés 68 svábgazda nevét őrzi Mérk-Vállaj községekben.
Az 1848-as szabadságharc után a lakosok száma jelentősen csökkent, s az 1873-ban több mint egy hónapig tomboló kolera-járvány is megtizedelte a lakosságot.
A századforduló után a XVIII. századi német telepítésű község markánsan megőrizte kulturális elkülönültségét, de az asszimiláció ellen nem tudott hathatósan védekezni. Az 1911-13. évi névtárak szerint 801 református és 154 egyéb vallású lakója volt. A átkos Trianoni békeszerződés a községet kiszakította a nagykárolyi vonzáskörzetből. Ez időponttól számítható a sváb kultúra hanyatlása, hiszen a sváb települések (Csanálos, Fény, Börvely) Romániához kerültek, s így a zárt sváb települések területi egysége felbomlott. A II. világháborút követően a községből közel 300-350 főt hurcoltak el az ún. "málenkij robot"-ra sváb származásuk miatt. Ez az az időszak, amikor tömegesen változtatták meg ("magyarosították") nevüket a község lakói.
1950-ben Mérk és Vállaj községeket egyesítették Mérk-vállaj néven, de 1955-ben ismét önálló községgé alakult.
Az 1960-as Tsz. szervezés itt zökkenőmentesen ment végbe, aminek az a magyarázata, hogy a sok vészt megélt svábság nem kívánt újabb megpróbáltatásokat átélni.
1971-től nagyközségi tanácsszékhely, tanácsához tartozik Vállaj és Tiborszállás is.
Az 1990-es választásokat követően Mérk ismét önálló település. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság létszáma: 2268. A lakosok közül 803 reformátusnak, 1175 római katolikusnak, 177 görög katolikusnak, 2 evangélikusnak vallotta magát. 73 lakos nem kívánt választ adni, 4 más felekezethez tartozik, 28 nem tartozik egyikhez sem (???), és 6 esetben nincs válasz.
Templomunk
Adatainak szerint Mérken már 1567-ben komoly gyümölcsöket termett a reformáció, azonban ekkor még a gyülekezet tagjai Vállajra jártak istentiszteletre. Először 1696-ban említik a kálvinista kézen lévő templomot. Kathona Josef prédikátor 1809-ben a következő jelentést készítette: „Vagyon kőből vagy téglából tsináltatott Templom de ki készíttette és hányadik esztendőben, nem tudatik. Semmi felül való s egyéb írás nem találtatik. Vagyon fábul épült Torony az 1792-ik esztendőben, vagyon benne két harang, a kissebbik mikori nem tudatik, mert sem esztendő szám, sem edjéb írás rajta nem találtatik. A nagyobbikon olvastatik ezen írás: A Mérki Reformata Sz. Ecclesia öntette Anno 1792.” Az 1839. évi nagy tűzvészben a templom és a fából ácsolt harangláb egyaránt leégett.
1850-ben újjáépítették a templomot, mely közel fél évszázad alatt korszerűtlenné vált, ezért az egyházközség teljesen új templom építését határozta el. Mindezek Nagytiszteletű Tukacs Albert szolgálata alatt történt. Ezen "láng lelkű" férfiúnak nem keveset köszönhet a mérki ekklézsia, hiszen az ő nevéhez fűződik nem csak a templom építése, de a gyülekezet újraszervezése és a református iskola megépítése is. A templom terveit Kacsó károly nagykárolyi műépítésszel készíttették el, és Juhász György építőmester volt a kivitelező. 1900. március 29-én a torony főbejárata (asszonyok ajtaja) alatti részen helyezték el az alapkövet.
Azonban nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a község római katolikus lakossága nem nézte jó szemmel, hogy a református templom alapjait a falun központjában (a katolikus templom szomszédságában) rakták le. Minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy a tényleges munkálatok minél később kezdődhessenek el. Azonban hála a Mindenhatónak, templomunk elkészült, s a katolikus ellenállás Kacsó Károlyt oly mértékben megérintette, hogy szinte az utolsó percekben a terveket átalakította, s így a református templom tornya egy méterrel "csakazért is" magasabb lett, mint a szomszédos Szent Péter Pálé. A munkálatok 1914-ben fejeződtek be, és azóta is Mérk szívében áll, közvetlenül a római katolikus mellett.
Templomunk eklektikus stílusban épült, kelet-nyugati tengelyben. A keleti homlokzat előtt emelkedik tornya, magassága 25 méter, s íves oromfallal csatlakozik a templomhoz, melynek nyugati vége egyenesen záródik. A főbejáraton kívül, az északi oldalon, a a parókia felől is van egy bejárata (férfiak ajtaja). A 9x18 méteres belső térben sík, vakolt mennyezetű puritán belső tér tárul a látogató szeme elé, a keleti és a nyugati oldalon egy-egy kőlábon álló fakarzat található. Annak idején (míg a padokat a salétromos fal védelme érdekében nem rövidítették meg) 320 ülőhellyel büszkélkedhetett. A nyugati karzat egy hat változattal rendelkező páratlan orgonát tart, melyet 1907-ben Kerékgyártó István építtette Isten dicsőségére.
Kerékgyártó sem előtte sem utána nem épített hasonlót!
A toronyban két harang szava hívogatja az alkalmakra ellátogatókat. A kisharang 270 kg-os, és Nemes Tatár János öntötte 1840-ben Kislétán, a nagyobb 600 kg-os, és a budapesti Harangművekben készült 1927-ben.
A kisharang Nemes Tatár János egyetlen fennmaradt munkája!
A templomot 1953-ban a beázások miatt szabványpalával fedték át. A század végére azonban ez a palafedés átmohásodott, s az esőzések következtében a tetőszerkezet korhadásnak indult. 2000-ben a presbitérium úgy döntött, hogy ismét megérett a tetőzet arra, hogy lecseréljék. De amikor a munkálatokkal megbízott cég vezetője az előzetes felmérések során a tornyot is megtekintette, felhívta a gyülekezet vezetőségének figyelmét arra a tényre, hogy a toronysüveget számításai szerint egy nagyobb szél is képes ledönteni. Így tehát a tető helyett, a torony lett kijavítva, s ennek a munkálatnak a költsége a gyülekezet anyagi tartalékainak jelentős részét felemésztette.
Azonban gyülekezetünk tagjai itt nem adták fel a küzdelmet. Erejüket megfeszítve gyűjtöttek a fennmaradó munkálatok elvégzésére, így az évek során elkészült a tető, a nyílászárókat is kicseréltük, új járólapot fektettünk, modernizáltuk a harangvezérlést, és kifestettünk.
Hőszigeteltük a parókiát és korszerűsítettük a fűtését, felújítottuk az imatermet és a lelkipásztori hivatalt, gyülekezeti házat, új garázst és fatárolót építettünk. Mindezt 12 esztendő leforgása alatt. Legyen áldott érte a Mindenható Isten!
Jelenleg a templom külső helyreállításáért tusakodunk, és bízunk benne, hogy az Úr e tekintetben is kedvez majd szándékainknak, amikor megérettnek látja arra az időt!