Szombat
"Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain." (Zsidó 11:4) Áldozat-e tőlünk, amit adunk, vagy csak dobunk a feleslegünkből? Kain és Ábel esetét idézzük fel. Kain földművelő, Ábel juhpásztor volt és egyszer vittek áldozatot az Úrnak. Kain a föld gyümölcséből, Ábel pedig az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az Úr pedig csak az utóbbi áldozatra tekintett. Mai Igénk azt írja, hogy hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain. Ábel tehát hitből áldozott az Úrnak, nem sajnálva Istentől jószágállományának legszebb újszülötteit. Adakozni csak hitből lehet igazán. És ehhez hozzátartozik, hogy észreveszem nemcsak a fogyasztói, az energia árak emelkedését, hanem azt is, hogy mindezek gyülekezetemre is érvényesek. Ha nekem több az áram- és gázszámlám, akkor ezek pontosan így jelennek meg gyülekezetemben is. Az utóbbi időben gyülekezetünk presbitériuma mindig feljebb-feljebb emelte az egyházfenntartói járulék minimálisan befizetendő összegét. Tudjuk, hogy ez nem népszerű dolog, nem is azért csináltuk. Ez kényszerű dolog. Annál érdekesebb látni, hallani a reakciókat. Meggyőződéssel állítom, hogy ezek hitből fakadó reakciók. A közelmúltban mondta valaki, hogy egy korábban templomba járó testvérünk sokallta az évi 5.000Ft-os egyházfenntartói járulék minimumösszegét és megjegyezte, hogy ő többet nem fizet. Joga van hozzá! De ennyi a hite? Én ezen csodálkozom. Azon nem, hogy egyre nehezebb a megélhetése a legtöbb embernek, de hogy nem akarom, hogy napi 14 Ft (!!), vagy ha úgy jobban tetszik: havi 417Ft (!!!) jusson az egyházamra, az Isten ügyére, ez meglep egy korábbi templomba járó esetében. Te hogy gondolkodsz gyülekezeted fenntartásáról?
A nap gondolata: Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.
Imádság:
Mind, amit alkottál
„JÓ” – volt,
Istenem.
Míg művedhez
hozzá nem ért
az én kezem.
Míg úgy nem döntöttem,
én, az ember,
hogy enyém a föld
és enyém a tenger,
enyém a növény,
és enyém az állat,
és ellentmondhatok
minden szabálynak,
amit Te hoztál,
Teremtő Uram.
S látod, mondanám
most már boldogan,
hogy mentsd meg
a földet és az életet,
amit végveszélybe
vittem – nélküled.
Hisz nagy terveim,
lásd, semmit sem érnek.
Uram, kegyelmet kérek,
magamnak is,
és a teremtésnek!
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)