Szombat
"Tanuljátok meg…" (Mt 11:29) Tanulás. Ha ezt a fogalmat az iskolára szűkítjük le, akkor könnyen kicsúszik a szánkon a legkézenfekvőbb kifogás: öreg vagyok én már ahhoz. Ezt mondja a hatvanas éveiben járó nyugdíjas, de a harmincas éveiben járó, még fiatalnak számító, dolgozó ember is. Csakhogy nem lenne szabad ilyen könnyen elhatárolódni a tanulástól, az ismereteink gyarapításától. Miért? Mert például egyáltalán nem mindegy, hogy tanulunk-e a saját hibáinkból? Észrevesszük-e, hogy valamit rosszul csináltunk és legközelebb másképpen végezzük-e el? Ha igen, akkor arra is azt lehet mondani, hogy az is tanulás. De ugyanígy tanulhatunk mások hibájából, kárából, tévedéséből, ballépéséből. Ha innen közelítjük meg a tanulást, akkor már sokkal közelebb állhat hozzánk. Te hogy látod önmagad? Hitéletedben nincs már mit tanulni? Mindent tudsz? Becsapnád önmagad, hogy így gondolkoznál! Ne tedd! Inkább vedd komolyan Jézus szavát, aki azt mondta egykor övéinek és most nekünk mondja: tanuljátok meg…
A nap gondolata: Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, - csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)
Imádság: Istenem! Köszönöm a már mögöttem hagyott éveket! Bármennyiről van is szó, nem vagyok annyira öreg, hogy ne tanulhatnék a hibáimból, a másokéból, Tőled, általad. Komolyan akarom venni szavadat és megélni azt napról napra. Jézusért segíts meg ebben is! Ámen