Szerda
Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)
A reformáció ünnepe van. Mi, reformátusok az Ige egyházának tartjuk magunkat, vagyis hisszük és valljuk, hogy a Biblia Isten kijelentése. Ebben a könyvben minden benne van, amit szükséges tudnunk a bűnbocsánatról, az üdvösségről, Isten evilági és túlvilági céljairól velünk kapcsolatban. Mind egyénileg, mind közösségileg fontos számunkra a megújulás. Ez pedig nem önmagunktól, nem saját elhatározásból, hanem Isten Igéjének hatására következik be. Ehhez persze olvasni és hallgatni kell az Igét. A közelmúltban olvastam valahol egy idézetet, mely kissé furcsának tűnő, mégis nagyon igaz dolgot fogalmaz meg: „A jó gyülekezet olyan, mint egy szép nő, igényes, ápolt, és ha van valami a fejében, akkor nemcsak utána fordulnak az emberek, hanem meg is akarják ismerni. Egy olyan közösségben, ahol az Isten Igéje van a középpontban, ott árad a Krisztus jó illata, és nem nagyon kell reklámozni, mert működik, ezért az emberek keresik.” Egyénileg és gyülekezetileg is az a feladatunk tehát, hogy Igeközpontú legyen az életünk. Ha pedig ez így van, akkor a hatás nem marad el. Mindezért pedig egyedül Istené a dicsőség!
A nap gondolata:
A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)
Imádság:
Urunk! Mennyi balgaságnak adunk hitelt! Olvasunk szennylapokat, kezünkbe veszünk olyan kiadványokat, melyeknek semmi köze Tehozzád, s bizony pironkodva valljuk be, hogy nem vesszük kezünkbe és nem olvassuk eleget Igédet. Bocsáss meg nekünk és adj számunkra vágyat, odaszántságot a Neked való szolgálatban! Add, hogy Igéd üzenetét komolyan véve szolgálhassunk Téged és ezáltal mások is közel kerüljenek Hozzád! Tudjuk, hogy egyénileg és közösségileg is fontos, hogy szavadra figyeljünk, mert egyébként a megújulás csak üres fogalom marad. Újíts meg bennünket kegyelemből, hit által! Jézusért, a mi egyetlen közbenjárónkért! Ámen