Péntek
"Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." (ApCsel 8:17-20) Egy furcsa dolgot többször is megtapasztaltam már: vannak, akik megpróbálják Istent lefizetni. Azt hiszik, hogy bizonyos összegek befizetésével megvásárolják Isten védelmét, kegyelmét, áldásait. Tévedés! Soha ne tégy és ne is gondolkodj így! Egy amerikai lelkész rövid áhítatát olvastam a közelmúltban és ez úgy kezdődött, hogy az istentisztelet után odament a lelkészhez egy gyülekezeti tag és ezt kérdezte: Lelkésztestvérem! Most dobtam a perselybe 100.000 dollárt. Mit teszel értem? Mire a lelkész ezt mondta: Semmit. Vedd ki a pénzt a perselyből, mert te vásárolni akartál és nem adakozni! Amikor adakozunk, akkor ugyanis nem azért tesszük, hogy utána bizonyos igényekkel lépjünk fel! Megdöbbentő keménység ez ugye? De itt van mai Igénk, amely egészen hasonló az előbbi példához. Erre is azt mondjuk, hogy kemény beszéd, de igaz. Péter apostol kimondta Simonnak, hogy a szíved nem egyenes az Isten előtt. Ez a lényeg: a szívük milyensége Isten előtt. Mert mi egymás szívébe nem látunk bele, az ember ugyanis azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ő látja a szívünk indulatait, érzéseit is. A fonákságot éppen úgy, mint az őszinteséget. Ha adakozol, ne le- vagy megfizetni akarj, hanem tedd Isten iránti hálából!
A nap gondolata: Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)
Imádság:
Felébrednek az alvók.
Szavadra újra talpra állnak.
És a szürke reménytelenség
helyébe élet költözik.
Új fény ragyog fel a mának.
Hányszor lobbantotta el
– gondoltuk mi – Lelked tüzét,
oltotta ki a hit-lángokat
gonosz emberi akarat.
De Te kegyelmes voltál, én Uram,
mert mindig volt, mindig maradt
legalább maroknyi eleven parázs
a halottnak hitt hamu alatt.
Hadd legyek irgalmad által én is
parázzsá, tűzzé, fénnyé,
és nem csak az emlékezésben,
hogy kegyelmed tükrében lássam,
felismerjem: így kellett élnem. Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)