Péntek
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11:28) Mit tegyünk, ha megfáradunk Jézus követésében? Meg lehet ebben egyáltalán fáradni? Meg bizony, és a megoldás is ott van mai igénkben: jöjjünk Jézushoz. Ő ugyanis tudja, hogy az ember olykor megfárad, hogy vannak terheink, melyeket időnként roskadozva hordozunk, de önmagához hívogat, hogy nyugalmat találjunk nála. Ő ismeri jelenlegi terheidet is: a szenvedést, amit egy betegség jelent neked vagy valamelyik családtagodnak. Ismeri gyászodat, tudja, ha elveszítettél valakit, és tudja azt is, hogy mindaz mivel jár. Ismeri anyagi nehézségeidet, de másokban való csalódásodat is. Ezekben és ezekkel együtt is magához hív. Jól tetted, hogy eljöttél! Gyere máskor is! – üzeni neked Jézus, mert találkozni akar veled, meg akar nyugtatni, segíteni akar rajtad, vezetni akar téged – ha engeded! Tölts vele minél több időt: imádkozz, olvass Bibliát, menj el gyülekezeted közösségébe! Ezek egyike sem hiábavaló időtöltés, sőt ezek jelentenek leginkább áldást életünkre. Tudod ezt? Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy te magad is gyakorlod. Ha nem tudod, akkor tégy próbát! Az Úr megmutatja neked, hogy ez a helyes út. Élj a lehetőségekkel!
A nap gondolata: Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.
Imádság:
Apró kristályok
kapaszkodnak össze
kézzel kitapinthatatlanul,
szemmel láthatatlanul.
És dacol az idővel
a szikla.
Ahogy egyenként senkik
és semmik vagyunk, Uram,
de együtt, Veled,
a megfejthetetlen
tapasztalattá,
a csoda valósággá lesz
bennünk és közöttünk:
megállunk, megmaradunk,
a Te dicsőségedet hirdetve
minden időben.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)