Péntek
"Tanuljátok meg…" (Mt 11:29) Ez egy olyan felszólító mondat, mely sokszor sok helyen sokak ajkáról elhangzik. Főleg az iskolákban. Bizonyára sok tanító, tanár mondja a gondjaira bízott osztályba tartozó gyerekeknek, fiataloknak: tanuljátok meg! És ez így van rendjén, így természetes: a pedagógus feladata a nevelés, a tanítás, a gyermekeké pedig a tanulás. Mondhatnánk erre mi, akik már nem az iskola padjait koptatjuk, hogy minket ez a felszólítás egyáltalán nem érint, semmi közünk hozzá. Pedig tévedünk, ha így gondoljuk. Ugyanis ezt a két szót Jézus Krisztus is elmondta a tanítványainak. Olvashatjuk mai Igénkben Jézus világos szavait, melyek azonban nemcsak ott és akkor a tizenkettőt szólította meg, hanem itt és most nekünk, ma élő tanítványoknak is szól. Bennünket is tanulásra kér Jézus. Szerinted mit kell tanulnod? Minek az elsajátításában kell előrehaladnod? Jézus mit vár tőled?
A nap gondolata: Sokan kapkodnak az ígéretek után, de kevesen hajolnak meg a feltételek alatt.
Imádság: Jézusom! Tanulni? Még mindig? Meddig? Pont nekem? Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennem, amikor Igédet, szavadat olvasom. Aztán kezdek lecsillapodni, megnyugodni: igen, nekem tanulnom kell. Tőled. Szüntelen. Amíg élek. Most már örülök is neki. Tartsd meg ezt az örömöt bennem, mert ez Rád tekintő, Belőled fakadó öröm a szívemben. Ámen.