Kedd
"Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak." (2Kor 8:5) A hívő ember hogyan viszonyuljon az adakozáshoz? Először is, örüljünk, ha adhatunk, és nem nekünk gyűjtenek! Légy hálás Istennek, ha lehetőséged van adni! Az adakozás legnagyobb titka ott van mai Igénkben. Amikor Pál ezt írja Macedónia gyülekezeteiről: először magukat adták az Úrnak, ezzel megfogalmazza az Isten szerinti adakozás alappillérét. Adakozásunk mikéntje, mértéke egyértelműen ettől függ: odaadtuk-e már magunkat egészen az Úrnak? Vagy még nem egészen? Csak félig-meddig? Életünk nagy része az övé, de az anyagi kérdésekbe nem avatom, nem vonom be Istent? Ezekre a kérdésekre mindenki maga tudja a személyes válaszát megadni.
Fontos leszögezni, hogy Isten gyermekei számára az adakozás soha nem pénzkérdés, hanem mindig hitkérdés. Mit jelent ez? Azt, hogy tisztában vagyok vele: minden, amit a magaménak vallok, úgy az enyém, hogy kaptam. Mid van, amit nem kaptál? – kérdezi Pál szintén a korinthusiaktól. A kérdés költői, mert mindent Istentől kaptunk. Tarthatjuk ügyesnek, okosnak, talpra esettnek önmagunkat, aki anyagi jólétet teremtett magának és családjának, de ez egy komoly önámítás. Ez Isten nélkül nem jöhetett volna létre. Kitől van az egészségem, az erőm, a munkahelyem? Ilyen kérdéseket kell feltennie annak, aki magának tulajdonítja anyagi javait…
A nap gondolata: Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.
Imádság:
Romjaimból is
újjáépítő
Istenem,
mikor már éppen
elveszíteném
mindenem,
ragyog fel akkor
számomra mégis
új remény,
s menekülök meg
Krisztusom áldó
tenyerén.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)