Kedd
"Tanuljátok meg…" (Mt 11:29) A hívő ember feladatainak egyike ez: tanítható tanítványnak lenni. Jó néhányan azt mondják magukról, hogy ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek, én már úgy sem változok. De ebből a mondatból sugárzik a megkövülés. Mert bár mindenki valamilyen és valóban el kell fogadjuk egymást olyannak, amilyen a másik, de az én már úgy sem változok gondolata egy teljesen befejezett állapotot jelent. Ez pedig senkire nem kell, hogy igaz legyen. Egy hívő emberre főleg nem. Függetlenül a korunktól. Ha azt mondjuk, hogy ilyen vagyok és én már nem változok, akkor mintha azt mondanánk, hogy az én életem egy befejezett élet, velem már az Isten se tud mit kezdeni. Ez pedig nem igaz, mert befejezett életünk akkor van, amikor az Úr hazaszólít minket önmagához. Na, akkortól kezdve már nem változunk. Sőt, az örökkévaló sorsunk se fog változni: vagy örök élet vagy örök kárhozat lesz az osztályrészünk, annak megfelelően, hogy itt, a földön hogyan döntöttünk. Engedd, hogy az Úr formáljon, megváltoztassa életedet és olyanná tegye, amilyennek Ő szeretné látni! Ám ezt az önátadást szerintem mindnyájunknak tanulni kell…
A nap gondolata: Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.
Imádság:
Egy megszokott mozdulat,
és imádságra kulcsolom kezem.
Rakom egymás mellé
a gyenge és tétova szavakat.
De mintha a lelkemben
kapaszkodna össze
minden törékeny akarat,
szándék és elhatározás,
hogy Veled találkozzanak,
bátorodik, s lesz Tieddé a szó,
békül a lélek, a lelkem.
Köszönöm, Uram,
hogy te formálsz mai is
imádságot bennem.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)