Hétfő
"Tanuljátok meg…" (Mt 11:29) Ma egyre inkább azt kell látnunk, hogy a holtig tanulás válik feladattá. Nem meglepő ez, hiszen minden ugrásszerűen fejlődik: ami tegnap még új és nagyszerű volt, az holnap már elavult és ócska lesz. Ezért kell tanulni, tanulni, tanulni! De egyáltalán nem mindegy, hogy minek a tanulásában haladunk előre! Jól ismerjük a zsoltáros szavait, amikor így fogalmaz: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90:12) A bölcs szívvel rendelkező ember levonja élete tanulságait. Nem csupán él bele a világba, hanem gondolkodik, változik és változtat, ha szükséges. Amikor eltelik egy év, akkor nem mindegy, hogy csak öregebbek leszünk-e, vagy bölcsebbek is! Figyeljük meg jól ezt a zsoltáridézetet! Taníts úgy számlálni napjainkat… – kéri Mózes, a zsoltár szerzője Istent. Mózes tehát tanulni akar Istentől. Pedig amikor ezeket megfogalmazza már igen csak öreg, sok mindent átélt, sokat tapasztalt ember volt. Mégis ragaszkodott a taníthatósághoz. Te engeded, hogy Isten tanítson? Egyáltalán kéred Őt, hogy legyen tanítód, vagy mész a saját fejed után? Ez utóbbi nem valami bölcs dolog. Mondhatnám úgyis: méltatlan Isten gyermekéhez. Ugye nem is ez jellemez?
A nap gondolata: Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)
Imádság:
Bocsásd meg Uram,
hogy azt, ami
megkövesedett,
oly gyakran
tévesztjük össze
az örökkévalóval.
Meg se akarjuk
hallani
szavad, látni kezed,
ahogyan
rombol és épít
– minket,
és velünk másokat. ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)