Csütörtök
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thess 4:13-14)
Ezekben a napokban többet gondolunk az elmúlásra, mint az esztendő más időszakában. A következő vers is erről szól. Kívánom, hogy reményteljes üzenete legyen megerősödésünkre.
Pecznyik Pál: Rozoga ház
Rozoga ház a mi testünk
Tetszett vagy nem, beleestünk.
Semmit nem ad, mindig csak kér,
Semminél mégis többet ér?
Benne élünk járunk-kelünk,
Halálunkig a lakhelyünk.
Szemablakán kitekintünk,
Távozóknak búcsút intünk.
Elég rozoga a házunk,
Néha felszökken a lázunk.
Forró nyárban is didergünk,
Verejtékben fürdik testünk.
E rozoga kis hajlékra
Becses nevünk is felírva.
Csak egyedül lakunk benne,
Két személynek már szűk lenne.
Benne sosem unatkozunk,
Reggeltől estig dolgozunk.
Ha meg utazni van kedvünk?
Házunkkal kell útra kelnünk.
Ahogy múlnak napok, évek,
Földi viskónk egyre vénebb.
Egyszer itt fáj, egyszer ott fáj,
Rozoga ez az alkotmány.
Ház fedelét már dér lepi,
Lábazata roggyan neki.
Egyre inkább rozoga lesz,
Fala itt-ott már repedez.
A kőműves tatarozza,
Kis időre rendbe hozza.
De bármit cselekszik vele,
Házunk csak roskad lefele.
S ha romba dől, mi lesz véle?
Kiviszik a temetőbe.
De lelkünk él, mennyekbe száll,
Urunk trónja előtt megáll.
Elmondja hála-imáját,
És átveszi fény-ruháját.
Ott már nem dől össze házunk?
Örök nyárban sose fázunk!
A nap gondolata: Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő az elvetett mennyiséggel.
Imádság: Uram! Te hatalmas Isten vagy. Nagyobb vagy az elmúlásnál is. Köszönöm, hogy tovább láthatok hit által a halálnál is. Magasztallak azért, hogy elhunyt szeretteimet és majd engem is a feltámadás vár Krisztusban. Ámen