Csütörtök
"Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs." (2Kor 8:3.12) Mire tanít ez az Ige bennünket az adakozás kérdésében? Arra, hogy Isten előtt kedves dolog, ha tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és nem éppen csak dobunk valamennyit az Úrnak, hanem erőnk szerint vagy erőnkön felül tudunk adakozni. Az a meglátásom, hogy szabad nekünk tudatosabban adakoznunk! Vannak ugyanis tudatosan imádkozó, tudatosan Bibliát olvasó hívő emberek, de vajon hány tudatos adakozó van Isten gyermekei között? Legyünk tudatos adakozók, akik nemcsak az igeolvasást, az imádságot, hanem az adakozást is tudatosan végzik! Áldás van az ilyen hívő magatartáson!
A második mondat megint egy kijózanító gondolat: amink nincs, azt nem tudjuk és ne is akarjuk adni! Ha nyernék a lottón, ó, de sokat adnék az egyháznak! – mondták már néhányan. Kezdjük ott, hogy a hívő ember nem hordja a lottózóba a pénzét! Folytatjuk ott, hogy nem a nem létező javainkból akarja az Úr, hogy visszaadjunk Neki, hanem abból adjunk, amit már Tőle kaptunk. Mindig arra nézz, amid van, azt kaptad az Úrtól, abból tudsz adakozni is…
A nap gondolata: Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)
Imádság:
Amikor
Te vezetsz
engem,
tudom, hogy
merre kell
mennem.
Tudom, hogy
félelem nélkül
érhetek célba
végül.
És, bár a hitem
gyenge,
s így tekintek
a végtelenbe,
mégis csak
arra kérlek,
hadd bízzam
Rád magam
végleg.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)